Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sasa bemutatkozik

Sziasztok, az én nevem Sasa tizenhat éves lány vagyok, New Yorkban élek, anyával, apával, öcsikémmel és a megértő és fincsi palacsintát készítő Mary nénivel. Feketés barnás hajam van, nagy barna szemem, fehéren csillogó fogam (két szemem, két fülem, két kezem és két lábam is van.). Szeretek itt élni, szeretem az életem, bár hiányzik valaki, akit nem is ismerek de, hiányzik. Ezt soha nem értettem, mindenki kigúnyolt, mert nem feleltem meg nekik, tele van a hócipőm velük, olyan vagyok amilyen, elvégre milyen lenne egy olyan világ ahol mindenkinek ugyan olyan az ízlése? Szóval mindig különös voltam, ahogy édes anyám mondaná, szerinte én más vagyok, mert egy különleges ember vagyok. Nem hittem el, most se nagyon hiszem. Mindig más voltam, sose elég jó, de nem is túl rossz, de nekem így volt tökéletes, a saját életemet élem és nem szabhatja meg senki, hogy mit tegyek, pedig sokszor adtak már tanácsot. De természetesen, ha végig is hallgattam, akkor is csak fél füllel, természetesen érdekel más véleménye, de csak akkor, ha én kérdeztem. Na de visszatérve a bemutatkozáshoz, jó tanuló vagyok, mindig figyelek órán, vagy ha nem, akkor bepótolom otthon. Szeretem a tanáraimat, vagyis majdnem mindet van, aki szigorú de szerethető de van, aki tök jó fej viszont olyan egy nagy dög is tud lenni, már bocsánat a kifejezésért. Nagyjából ennyit rólam. Most jöhetnek az átlagos napjaim. Reggel felkelek, felöltözöm, fogat mosok, átmosom valami izével az arcom, hogy ne legyen csupa pattanás, majd felveszem kedvenc barna kabátom, kopott terepszínű válltáskám és neki fogok gyalogolni. Oda érek a barátnőm házához, ott várok egy percet és ő már is, ki jön, általában nagyon csinosan, beszélgetünk, de gyakran nem értem. Egyik nap még Peter a szomszéd fiú tetszik neki, majd Jack a nagy menő a suliban, aki egyébként nagyon bunkó, de neki bejön. Vagyis neki naponta más tetszik. Én igazából még nem nagyon voltam szerelemes, vagyis egyáltalán nem, szerettem barátkozni, szeretem a barátaimat, mindegyiket, még ha nem is mindig értettem őket. Nem nagyon volt alkalmam megismerni egy olyan fiút, aki tetszene. És belém se sokan szerettek, vagy ha igen én nem tudtam róluk. Ezen gondolkodtam egy kicsit, amíg tizenöt percen keresztül buszoztam, majd leszálltam és átmentem egy másik buszmegállóba, nagyon sokat buszoztam. De nem volt unalmas, vagy az embereket próbáltam megfejteni, vagy saját problémáimon gondolkodtam. Néztem az embereket és megfigyeltem egy lányt, aki olyan magabiztosnak látszódott. De amikor felszállt egy szőke hajú fiú a buszra elsápadt és elgörbült a szája. Gondolkodni is nálam nagy élmény volt. Szeretem, hogy csak ülök, a busz meg, csak megy tovább. Én csak bambulok, de a busz meg sem áll csak a megállóknál, ott leszáll néhány ember és megy tovább. Nekem erről a föld jut eszembe, csak forog körbe-körbe, és meg sem áll, de van, hogy azt hisszük, hogy megállt az idő.
 

 

 

 
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          


Statisztika

Online: 2
Összes: 11413
Hónap: 239
Nap: 24